Ahhoz képest, hogy a Csaba (a Stadler)
már januárban lefoglalta mindannyiunk szállását La Rochell-ben, és Én már is legyártattam
a csomagtartót, hogy a kocsi tetején is tudjunk vinni egy 3. finnt, az Imre (a Solymosi) egy kis
elbizonytalanodás után csütörtökre virradóra úgy döntött mégis jön. J
Péntek du. 4-kor hárman indultunk együtt Franciaországba.
A pót
nászutazó Gyula („Medve” – Mónus) a feleségével külön, illetve a Pata
képviseletében Bőrtok is külön jött, a 10 fokos Atlanti-óceánhoz. A biztató
csak az, hogy a levegő sem melegebb itt mint a víz.
A klasszikus sztori…az út milyen
volt, egy szóval? Sima! Bővebben…Iszonyatosan sz…mert, hogy 2000 km egy
vágtában váltott lovakkal 24 óra alatt abszolválva nem álom. Mert, hogy a kocsiban aludni menet közben
csak nagyon fáradtan lehet és még aludni is fárasztó! Én főleg vezetést
választottam, hogy ne unatkozzak.
Az útinapló,: Hegyeshalom-Passau-Nürnberg-Párizs-La
Rochell- 40% éjszaka, 40% eső, 5% stau!, 0,001% frusztrált bolond aki büntetni próbál, mert nem vagyunk elég
gyorsak egy előzésnél. A következő benzinkútnál nem találkoztunk, megúszta ő is, mikor újra megelőzött később, megint próbálkozott. Azért épen és
egészségesen itt vagyunk az Óceán partján, szállás remek bár nincs fűtés, a
hajók biztonságban, a kocsi pihen, megérdemli.
Az első érzés: mintha vitorlás
gyárba érkeztünk volna, itt minden beton, hajó és ember. Persze ma a megnyitó
után lefolyt konyakok kicsit barátságosabbnak mutatták. De előbb: szóval tegnap
zuhogó esőbe megérkeztünk, lepakoltunk, felmértünk, neveztünk, ettünk,
aludtunk. Másra nem emlékszem, olyan fáradt voltam. A felmérés azért nem volt
sima: Csaba és Imre hajójában nem volt a helyén a súly. Ma kiderült, ha a hajókat fejükre állítva
megrázzuk, megvan az a fránya ólom. A Devoti és Pata mesterek ragasztói nem
voltak elég erősek…Nem kéne lecserélni? Minek is az a billegős tesztje így a hajóknak...?
Ma a zuhogó esőbe a hajóinkat
rendbe szedtük és megvárva a pre-race indulását egy bölcs nemet mondtunk a
6-osban induló gyakorlásnak. Voltak elvetemültek kik kimentek, de nekik is
elmaradt aztán a futam, emlékként néhányan sarat mostak az árbocból, mert hogy
kifele az öbölben nem túl mély az óceán az apály idején. Este felé megvolt az
ünnepélyes. Nem húzták el, nem akart senki szerepelni, minden tiszteletem! A terülj-
terülj asztalkám is nagyszerű, 300-an sem tudták lepusztítani. Tartsák meg jó
szokásukat a végéig. Csak az a édesre hangszerelt véres hurka volt furcsa, a
többi emberszabású és sok pia. Kifogtuk Haán András egykori ellenfelét, aki most a klub ex elnöke, 67éves és indul még a versenyeken.
Meghallgattuk mennyire szép élménye volt
a Mo.-i versenye, és a kabrió kocsijával sok sikert aratott a lányok
között 1967-ben a Balatonon. Kezdtük irigyelni…J
Aztán tovább folyt az anekdota
már a szobában, 2 üveg bor is megadta magát. Már tudom ki miért finnezik, ki
mit és hol… de holnap már minden a versenyről fog szólni. 14.-órára írták a
rajtot. Kicsit kisebb, 20-25 knot szélben, két csoportban, 142-142 fővel.
Előtte kicsit okosodunk Beliczay Marcink áramlási ismertetőjével, majd „SAJT”! Az nagy ÓCEÁN legyen kegyes Velünk!
Ti meg szurkoljatok!
BZ
Ui.: Csináltam egy beharangozót a
La Rochelle-i VB-nk majdan megszülető filmjéhez, a tartalmat még az élet írja, folyt.köv.!
BZ