2011. december 12., hétfő

A Velencei-tó

A blog Velencei-tó fülén(fönt) összefoglaltam a tavunk történetét. Mielőtt téli álomra hajtanád fejed, előtte kis olvasgatás segíthet. Végül is itt vitorlázunk...(BZ)

ARSC Finn eredmények 2008-2011

A dokumentációhoz. Kiemeltem belőle az ARSC versenyzőit, olyan 1/3-a a mezőnynek. Az ARSC még mindíg a Finn olimpiai hajóosztály hazai bázisa. Legyünk büszkék rá! (BZ)

2011. december 8., csütörtök

Rekviem egy Fürgéért

Agárd–Füred: 8 óra csak oda!
Ha két, korábbi generációkhoz tartozó vitorlázó a versenyvitorlázásról anekdotázásba kezd, rövid időn belül az egyik sztori úgy kezdődik, hogy „Elindultunk a Barkasszal...” Nem is fontos, hogy hová és miért, mert végehossza sincs a barkasos sztoriknak. De szinte soha nincs szó arról, hogy mi volt a Barkas előtt...
Egy a sok közül...
Gyerekkorunkban amatőr jelleggel belekapkodtunk mindenfé­ le sportba. A napi élményt jelentő foci, röplabda, pingpong töltötte ki napjainkat, de néhány különlegesnek számító is, mint az ejtőernyőzés, a boksz, vagy a gyerekszerelmünket jelentő motorbicikli. Épp a barlangászás mindent elsöprő élménygazdagságát élveztem, mikor Heinrich Péter barátom, ma sem tudom, milyen ihletésből, addig rágta a fülemet, míg 1963 telén egy vasárnap elmentem vele Agárdra az Építőkhöz vitorlázni. Nem tudom, mire számítottunk, mert befagyott tóval, homok és sóderkupacokkal, téglarakásokkal találkoztunk. Vitorlázás helyett pedig Reinchardt Gyuri instrukciói alapján hajó alját vakartuk, téglát hordtunk, vagyis rögtön megkezdtem az ismerkedést a vitorlázás alapjaival. A társaság pedig minden addigi álmomat felülmúlta, mint a mágnes, vonzott azonnal. Ettől kezdve vasárnaponként lejártam Agárdra, hét közben pedig téglahordásról álmodoztam. Az így szerzett élmények egész életemre kihatottak. A civil életben az építés, az alkotás, a fejlesztés, szabad időmben a természet szeretete, a szél, a víz, és a nagy szerelem, a napsütés töltötte ki hétköznapjaimat, ünnepeimet. Akkoriban nem tudtam, hogy az akkor még bakancsos Reinchardt Gyuri álmaihoz lapátoljuk a homokot, vagyis már a kez deteknél részese lehetek a néhány év múlva a vitorlázó utánpótlásfellegvárává váló VVSI létrehozásának. Ekkor a Bagolyvár már állt, alul az asztalosműhellyel, az emeleten dr. Springer Ferenc, Feri bácsi főhadiszállásával, aki Marinovich Endre támogatásával a Velencei­tó fejlesztésének motorja, az agárdi vitorlázás mentora volt. A kikötőnek még nyoma sem volt, csak nád mindenhol. 
A tavon működött három klub, a Madárvártához közel, a rét közepén lábakon és vízben álló faház, a MÁV Előre Devecseri Tibor (Öcsi bácsi) vezényletével, a Székesfehérvári Építők, amelyből a VVSI nőtt és vált ki és jogelődje a Sipos Péter (Sipi) Finn­bázisát jelentő Alba Regia SC­nek, valamint a gárdonyi telephelyen a kicsi Székesfehérvári Vízügy SC. Néhány év múlva a MÁV Előre új telephelyen beolvadt a megalakuló KÖFÉM SC­be, a Vízügy pedig 1973­ban megszűnt. A három klub összesen 10­12 „láda” Molyt, 18­20 Kalózt és 2 fa Finnt (Vidra, Lutra) tudott indítani a versenyeken. A két finnes, B. Szabó Péter és a ma is aktív Flackner Ferenc, valamint a kalózosoknál a Varga–Hegedüs, a Hajmási–Magyar, a Berzsenyi–Lénárt, a Devecseri–Ozvári, az első agárdi büszkeség, a vízügyes Fejér Vili–Fekecs Imi (Maki – Öccse) kettős a Kalóz ifi bajnokságon elért – ha jól tudom – harmadik helyükkel, a molyosoknál Fodor Péter (Bögyölő), Szombatfalvi Rudi, a MÁV Előrés Tóth Jenő az ugyancsak vízügyes Szentiványi Imi (Dinnye, talán nem haragszik érte), a 14 évesen 196 centi magas Palócz Gyula, s a legendává nőtt Alb András (Tasziló) és még sokan mások akiknek a nevére nem emlékezem, mindannyian az alapokat jelentették és tettek sokat a későbbi eredményekért. Számosan közülük nagy nevek lettek, ma is aktívak és hasznos tagjai a vitorlázósportnak. Gondoljunk csak a közelmúltban visszavonult Marinovich Endre karrierjére, zsűrielnöki munkájára, a Fekecs vitorlákra, Fejér Vili több évtizedes balatoni vízügyes szakértelmére. Furcsa mondani, talán nem is igaz, de az elitet abban az időben Agárdon a két finnes képviselte. Közülük B. Szabó Péter a Balatonról csábult Agárdra. Schmalz Józsi barátjaként a legendás Schmalz dinasztia minden vitorlás tapasztalatát, gyerekszerető gondoskodását hozta magával Siófokról. Tőle hallottunk először a mai legendákról, korábbi klubtársairól, Fináczy Gyuriról és Marciról, Tuss Mikiről, Verebély Tibiről, Izsák Szabolcsról, Lánczos Feriről, Tahy Péterről és Béláról, Schmalz Józsiról. Pestiesen szólva Péter egy nem semmi figura volt. Nagymamája halála után tini korától egyedül élt és tartotta el magát a Fehérvár belvárosában lévő föld­ szinti lakásában. Ezt a szentélyt minden pesti és fehérvári csoda­ bogár, zenészek és természetesen vitorlázók gyűjtőhelyévé tette. Az összegyűlt 16­-22 éves vagányok ontották magukból az ötleteket, álmokat. Óriási elméleti képzés ment, igaz, kártyázni és az akkor még többékevésbé ismeretlen Capitalyt is lehetett játszani. Aki ott megfordult, számára rangot jelentett, mert nem akármilyen közösség részesének érezhette magát. B. Szabó Péter környezete, közösségformáló személyisége alapvető befolyással volt az agárdi vitorlázás gyors fejlődésére. Talán nem mindenki ért velem egyet, de éveken át számos szituációban voltam vele, és bizony a jelen léte mindenkire, minden helyzetben hatással volt, mindenki meg akart felelni számára. Folyamatosan mondogatta, végül rábeszélte Reinchardt Gyurit is arra, hogy a rendszeres elméleti és a vízi képzésen, új hajók építésén, a környezet kiépítésén túl nagyon fontos az idegen környezetben, más tavakon, alapvetően a balatoni versenyeken való részvétel. Nem elég a balatoni klubok támogatása, versenyzőik, Tuss Miklós, Hegymegi Laci és mások időnkénti segítőkész látogatása. Ehhez indulóban egy szinte legyőzhetetlen akadályba ütköztünk. Az utazás rendben, de hogyan? 
Eleinte kértünk kölcsön egy Csepel teherautót a balatoni bajnokságra. De egy autó nem volt elég és nem mindig elkérhető, nem is volt igazán megfelelő. Jött az ötlet. Van egy kerti traktor a megyei sportszövetségben, ami a típusneve alapján Fürge névre hallgatott – azt kölcsönkaphatjuk. Egy vagy két hajót simán elhúz a pótko­ csin. Csak körözni kell vele Agárd és a Balaton között. Az Agárd– Székesfehérvár–Várpalota–Balatonfüred útvonalon a menetidő 8, azaz nyolc óra. Nem a Gardára, hanem a Balatonra! Bárdossy Bandi és még néhányan többször megtettük ezt az utat, de B. Szabó Péter is, mint ahogy a képen is látható. Azért egyszer egy Moszkvics is segített... (A telepen gyors ütemben kiépültek a kikötők, a szárazföldi létesítmények, elkészültek az első saját építésű műanyag finnek is. Először a minta, a legendás Tixogén, majd az 1966­-os szezon­ ra fél éven belül további tíz darab faárbocos is. Az árbocok is és a hajók minden eleme saját gyártású volt. Nagyon büszkék voltunk rájuk. Igaz, nem vették fel a versenyt az akkori gyáriakkal és a két fahajónkkal, de kit érdekelt? Voltak, méghozzá új hajóink – az enyém, a piros Calypso névre hallgatott – és vitorláztunk éjjel­nappal. Elkészült az első Cadet, és Tasziló ült a kormányához, az első hegyes orrú M yolle, Bögyölő villogott vele, megjelentek a 420­asok, 1973­ban a 470­esek, vagyis a 70­es évek elejére teljes gőzzel üzemelt az utánpótlásgyár és ontotta magából Reinchardt Gyuri, később Horlay Béla, Hegedüs Tibi és még számos edző irá­ nyítása mellett a későbbi legendákat, a szervezett keretek között nevelkedő, felnőttként nemzetközileg is eredményes versenyzőket: Fodor Péter, Alb András, Talabér Ferenc, Zimmermann Manó, D’albini Endre, Nyári Gyula és Zsolt, Ruják István, Litkey Botond, Haranghy Csaba és Eszter, Szilvássy Attila, Lehoczky Gábor és sokan mások, akik a Barkasról – és az utódok, Gyenes Ákos, Tabák Réka, a Berecz és a Váradi testvérek, Matis Klaudia, a Gerő­lányok, a Vígh testvérek, akik ma már a Transitról mesélnek. Az a néhány év a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején volt az agárdi őskor. Akiknek szerencséjük volt és jó időpontban jó helyen voltak, átélhették az álmodozások korát, előrenézhettek több évtizedet, és láthatták álmaik kezdeti megvalósulását, munkájuk eredményét, nagy tehetségek kibontakozását... Aztán a lendület megtört...
A kilencvenes évek második felére újra világosodni kezdett az ég alja.
Ami a hatvanas évek végén kezdődött,
az ezredfordulón kiteljesedhetett. Már
nem klubszinten, hanem országos szinten több száz versenyző, szülő, edző,
sportvezető, klubvezető összefogott,
nem nyavalygott, nem sopánkodott,
hanem tette, amit hozzá tudott tenni
a közöshöz. Néhány fiatal edző komoly gondolatokkal küzdött éjszakánként. Álmaikban látták utánpótláskorú neveltjeiket a nemzetközi versenyeken az élen vágtatni, és elkezdték megvalósítani ezeket az álmokat. Néhány idősödő álmodozó is kiadta magából több évtizedes tapasztalatát. Hodács Lajos épített nemzetközileg is számottevő Optimistet és Hantó Pista szervezésével Cadetet. Németh Zoli gyártott kiváló minőségű alkatrészeket hozzájuk. Lám Dezső a gyerekversenyző nélküli Egisben kiváló szezonkezdő ranglistaversenyeket rendezett a Kereked támogatásával. A klubok korszerű mikrobuszokat, gumimotorosokat, utánfutókat szereztek be. A szülők a gyerekeiket jó minőségű téli­nyári egyéni felszereléssel látták el. Minőségi képzésben részesültek a jelenlegi és a jövő edzői Dulin Jenő és Fundák György vezényletével. Kezdett összeállni az utánpótlásnevelő műhelyek rendszere: Agárdon Horlay Béla és Makai Péter, Fűzfőn Fi Janó kezdte, Hodács Attila folytatta, Rutai István (Stefi) különleges elképzelését tihanyi kikötőjében Regős Attila és Gerencsér Gergő, a BYC­ben Nagy Attila (Rozsda) merész álmodozását Böröcz Pista és Csomai Józsi (Csomesz), az agárdi YKA­ban Tímár Péter és Majthényi Zsombor, a Szpariban Litkey Árpi, Révfülöpön Török Peti vezetésével, de rajtuk kívül felso rolhatatlanul sokan vállalták szabadidejükben, néha munkaidejük terhére a feladatot. A kezdeti szervezőmunkát Lovas József, Váradi Imre, Majthényi Szabolcs, Eszes Detta végezte, mellettük az osztályszövetségek munkáját megszervező Hantó István, Bors Sándor, Erdélyi Béla, Berecz Botond, Mátyás László, Péch Balázs, a mindig tettre kész Karácsony Jana, a gyerekekért minden háttérmunkát vállaló Bakóczy Kálmán és még sokan, nagyon sokan tették le, hajtották végre. És a szülők vég nélkül...
A hatvanas évek álmai valóra válhattak. A tíz évnyi türelmes, közösségi aktív szervezőmunka meghozta gyümölcsét, 2010­re az után pótlás nemzetközi eredményei magukért beszélnek. Egyik szárazföldi ország sem büszkélkedhet hasonló ifjúsági eredményekkel, de talán még a tengeriek közül sem mindegyik. És amikor az ifjú tehetség lycra felsőben, talpas vízhatlanban felteszi a VSR motoros fölé a Harbeck utánfutóra a szuper hajóját, beül a Transitba és elindul a nagyvilágba az újabb diadal felé, emlékeznie kell, hogy útját az évtizedek alatt sok láb taposta ki és úgy (is) kezdődött, hogy egy bakancsos ember, zsíroskenyérrel a zsebében, végtelen nagy hittel, mosolyogva felült a Fürge kerti traktorra és elindult meghódítani a világot.
Váradi Imre

az MVSZ Elnöksége utánpótlásért felelős tagja
u.i. Én így emlékszem.
Megjelent: PORTHOLE 2011. Február


Uui: Imre köszönjük, hogy megosztottad! (BZ)

2011. december 7., szerda

Perth - eredmények követése

Az alábbi linken lehet követni az aktuális eredménylistát!



Hajrá Fiúk!

Ui.: Mellékelek ide Hajdú Balázstól kapott képeket. A "fene esz meg most", de jó lenne ott...épp...:)) /BZ



2011. december 5., hétfő

Mikulás Kupa - Mályi


Miskolcon a Mályi VC és Csorba Dávid szponzorálásával került megrendezésre december 3-án az év utolsó hazai vitorlás versenye. Az ARSC-t Elek Peti és jómagam képviseltem
. Demeter Miki organizált volna, de nem volt szél. A Mikulás minden mást igen, de szelet azt nem hozott. Volt viszont pálesz, forralt bor, kaja klubélet, Dávid és a Boros család kitett magáért, ha nem is vitorláztunk attól még nem volt haszontalan a túra. DE MINDIG CSAK UTÁNA DERÜL KI, HA NEM KELLETT volna utánfutót vinni!:)
Sipi 





2011. december 3., szombat

Perth...Bőrtok jelentkezett! Hajrá AlbaRegia! Hajrá Magyarok!

Középen.........itt........egy "kis"darab Alba Regia...a folytatást is várjuk...közben kesd meg az eljét!

2011/12/3 Finn osztályszövetség ‪<finnclass.hu@gmail.com>
Szevasztok!

Bocs mindenkitől, hogy eddig nem írtam, csak sajnos a szállásunkon nincs internet és a gépemnek a töltője megadta magát és csak most kaptam újat. Most viszont már nem kíméllek benneteket, tudok minden nap írni, persze csak ha van igény rá...
A hely egyszerűen fantasztikus. Nem fogok mindent leírni, mert elkopnának az ujjaim a verseny előtt a sok élménytől, de a legjobbakat leírom: első nap amikor vízre mentem 3 nappal érkezésünk után jó 20 csomós szél fújt. Kellemes hullámok, napsütés, 20 fok körüli óceán. Veretés raumban bő fél órát, örömvitorlázás, majd egy kis kreuzolás és hazafelé is raum. Az első pár nap elküldtek minket 8 kilóméterre a versenyt rendező klubbtól, mert a szövi nem foglalt nekünk helyet időben és megtelt a kikötő... Így Punta Alához hasonló helyen kellett vízre szállnunk és onnan kivenni a hajókat. A homok elég mély volt, egyedül szinte lehetetlen volt kivenni a hajókat... Második nap az elsőhöz hasonló szélben zajlott, már edzőpartnerekkel. Harmadnap viszont gyenge szél volt, kimentünk, majd a többiek egy 20 perc múlva visszamentek a kikötőbe, én még nem, gondoltam körbenézek. Pár perccel később megpillantottam egy fekete hátuszonyt. Rögtön beszartam, hogy cápa és már toltam is el a kormányt, hogy fordulok vissza és megyek a kikötőbe, amikor felbukkant még 1 és aztán még 1. Ekkor már tudtam, hogy delfinek! Közelebb mentem, de lemerültek, később feljöttek máshol, odamentem, megint lemerültek. Kb. 5 percig kergettem így őket, aztán összebarátkoztunk és közelebb jöttek. Majdnem 1 órán keresztül kerülgettük egymást, az orrhullámaimon ugráltak és elmentek a hajóm alatt, előtt, mögött, feljöttek, lementek, mindent csináltak és ha gyorsabb vagyok, talán meg is tudtam volna őket érinteni. kb. 15 delfint tudtam megszámolni, egy idő után elmentek, én pedig kimentem a partra. Életem eddigi legcsodálatosabb és legtermészetközelibb  élménye volt. kb. 1 hetet edzettünk ezen a helyen, 3 napot volt gyenge szél, a többi nap fújt rendesen legalább 15 csomó. Egyszer volt 28, az kemény volt.
Cápát szerencsére még nem láttam, bár a kikötő előtt a szörfösök már találkoztak egy 5 méteres darabbal...
Már kedd óta a verseny helyszínén vagyunk, itt már nem homokos tengerpart, hanem kipárnázott, kb. 30 méter széles beton sólya van. Sajnos slag nincs, amivel le lehetne mosni a hajókat, vödrözni viszont lehet. Tegnap volt ünnepélyes megnyitó, ma pedig felmérettük a hajókat.
Holnap pihenőnap, hétfőtől pedig verseny és jelenleg az előrejelzés gyenge szelet ígér csütörtökig.
Holnap még írok ami eszembejut, egyszerre ennyi volt. Majd küldök képeket, videókat is.
A biztatás jól esik, köszönöm.
Üdv
Bőrtok


2011. november 30. 18:53 Bartos Zoltán írta, ‪<mail.zoltan.bartos@gmail.com>:


Sziasztok!

Küdggyetekmá :) valmi életjelet magatokról. Kint süttetitek magatok a világ másik felén és azt se tudjuk, hogy: milyen faktorú krémmel kenitek a hasatok délelőtt és délután? A vitorlázásról meg nem is beszélve, mert, hogy NAGYON szurkolunk!

Minket a felkészülés is érdekel!!! Képek! Hangulatjelentés! Link! Minden jöhet!

Hajrá Bőrtok! Hajrá Alba Regia SC!

Üdv.

BZ

Ui:


Kép, melyen Bőrtokunk feszít Detre Dia blogján jelent meg. Köszönjük!


A blog háttérképe...

Fröcskölő víz, feszülő kormányos, fehér vitorla...szóval ezek ugranak eszembe a vitorlázással kapcsolatos legszebb fényképek témái közt. Ilyen szinte minden vitorlás klub honlapján szerepel. Amit viszont választottam az egyedi és talán megismételhetetlen. 2003 június 20.-án "Tűz a vízen" fesztivál volt a Velencei tavon melyben klubunk is aktívan közreműködött. Egyik epizódja a tó első "kalóztámadása".
A főkalóz ki más lett mint Siposunk. Csatolok ide hozzá néhány képet bizonyítéknak...
Szóval innen választottam az oldalnak  képhátteret (amit páran megkérdeztek). Ha meggondoljuk magunkat, persze jöhet majd a fröccsenő víz, meg siklásban a vízen fekvő hős képe is.:)                    BZ

A kalózok támadása...csata!
A kalózvezér visszajön bulizni.

2011. december 1., csütörtök

Why ....?

Egy kis konferansz hozzá: Nyáron az ARSC színeiben elég sokan vettünk részt a FINN Masters VB-n az olaszországi PuntaAlában. Hogy milyen volt, már olvashattatok róla máshol. A miértet még nem tudjátok. Itt van hozzá hollandus versenytársunk levele...:)  és hogy ne vesszen el a homályban, jövőre az első áprilisi agárdi verseny előtt olvasd el újra! Why...?:)  
BZ

WHY….?
Why:  are almost 300 Finn masters travelling for days, paying large amounts of money to get to Punta Ala?
Why: leave the happy home, family and friends?
Why: Does a fresh water fish, go to the salty waters?
Why: Do we change the trim of the finn in Punta Ala because we think the wind is another wind than we have at home?
Why: Are we suffering to get all the forms filled out and get all the signatures to get measured for a whole day?
Why: Are we so nervous about things that would make us happy?
Why: Didn’t we have 8 good starts instead of two?
Why: Didn’t I accept until the last day that the wind is turning one side and never coming back?
Why: Did I sail a with a new sail I never used before and didn’t know at all?
Why: Did we make so many mistakes and having so many learning moments every race, does this ever stop?
Why: Didn’t I see the jury boat when I knew I was pumping and was so wrong?
Why: Didn’t we pushed, less or more, relax. less or more… hang, pumped, hang and stretched our backs just. less or more?
Why: Did I have at least 5 boats of the top ten in our group on the last day and break my joystick?
Why: Do we suffer like we do on our age to get wet, broken, sometimes arguing with other sailors.


Man, I tell you why: we are all f*ckin’ Idiots. We love this piece of plastic with a sail.
We like to suffer, get wet, get tired, worn out: because we are finn,, regatta’’ sailors. Yes, we need to get out there and enjoy with the other competitors!

See you next year.

Wouter Molenaar (NED-2)



2011. november 29., kedd

A vezető edző...a nagyobbik szakállal!

Ha a telepre mostanában lemész már ne az októberben is rövidnadrágos szakállast keresd!
Felöltözött!

Beköszöntő...

...sokáig ücsörögtünk a gondolaton, majd megszületett az AlbaRegiaKlub blogja. Mint minden újszülöttet megilleti őt is a gondoskodás és szeretet, hogy nagyra nőjön.

Kedves Klubtagok, Pártoló tagok, Érdeklődők ebben számítunk rátok!

Mitől is nő meg ez a csemete? Hát a sok információtól. Több szem többet lát, hát küld gondolatod, véleményed, információid fényképeid a közös lapunkra.
Ha felnő remélem sok örömét leli benne mindenki, mert megtalálja benne közös életünk emlékeit. Aki még nem érzi az emlékek fontosságát, örüljön neki.:)
A klubunk egy közösség mit nem csak a közös szórakozásunk, a vitorlázás tart össze, hanem az információ is. Eddig erre egyetlen fő csatorna volt... Sípos Péter, a Sipi. Péntek este, szombat reggel izzott Sipi telefonja, hogy mi is lesz a hétvégi versennyel. Ne szokjatok le róla...:) de a klub megpróbál ezen a csatornán is eljutni hozzátok...(na meg majd jön a Facebook, meg a Twitter, meg a...a...i-message!:))

Ez a Blog a Klubunkról fog szólni, NoPolitika...esetleg a Nők :)...ha humort küldesz külön értékeljük.
Vitát kulturált hangnemben folytatunk! A blog szabályokat majd valahogy útközben megalkotjuk és közzé tesszük. Szeretnénk a Blogon keresztül is üzenni egy közösséghez tartozol!

BZ